- Nemrég ünnepeled 48. születésnapod. Ennek apropóján a zenekarnevek és évszámok mentén vázold fel eddigi zenei pályafutásod legfontosabb állomásait!

- 1989-ben a Tűzkerék R.B. formációban a Megátkozott ember című albumon énekeltem, mely anyag bakeliten és kazettán is megjelent. ’90-ben megalakítottam első saját zenekaromat, a H-D Bandet. Ekkor nagyon sok saját dalt írtunk zenésztársaimmal, nagyon szép időszak volt ez 2001-ig, hiszen megjelent négy lemezünk, és a magyarországi motoros találkozók alapzenekara voltunk. 2002-ben, a H-D Band tagokkal a Soundtrack nevű bandámmal folytatódik a történet. Erről azt kell tudni, hogy a repertoár a 90-es években mozikba került Quentin Tarantino filmek zenéiből állt. Ez a zenekar egészen 2009-ig működött, majd ebben az évben jelent meg az első szólólemezem, Csak a zene marad címmel. Ezt követően a szólólemezen dolgozó és koncerten zenélő muzsikusok sugallatára jött létre a Filip Gyuri Band. Ezzel a felállással lépünk fel jelenleg is, viszont nemcsak a saját dalok, hanem a korábban említett Tarantino-dalok is műsoron vannak. Emellett az elmúlt évben indult Kosztin Laci gitáros barátommal duónk, melynek az F & K Acoustic Project nevet adtuk. És ha még ez sem lenne elég, évente megszervezem a Bon Scott (emlékkoncertet Budapesten, ahol zenészbarátainkkal együtt tisztelgünk az AC/DC énekese előtt.

- Dorogi születésű vagy, ha jól tudom itt is nevelkedtél, nőttél fel, majd később Esztergomban éltél, s most „választott hazád”, Pilismarót lett. Ezek is állomások, de a legfontosabb talán mégis a kiindulópont: Dorog.

- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én Dorogon születtem, dorogi srác vagyok, bányászgyerek, a lelkem ugyan egy kicsit kilógott a bányászkolóniából, és valóban éltem Esztergomban és most Pilismaróton lakom. Ebben az is jó, hogy a két város lakosságát – Dorogét és Esztergomért – jól ismerem, tudom, hogy milyen az emberek lelkülete. Dorog nyilván nem egy konzervatív város, ugyanakkor megvan a maga története. A bányászváros jellegről tudni kell, hogy az 1945 utáni évtizedekben egyfajta „népek kohója” lett, ahová számos országrészből érkeztek a jobb élet reményében emberek, akik főleg a bányánál helyezkedtek el. A város lakosainak összetételét a máig ez a jelleg határozza meg, számos Dorogról elszármazott vagy ide kötődő hírességről beszélhetünk, akik ebben a sok tekintetben vegyes illetve más tekintetben nagyon is homogén közegből indultak vagy mentek tovább.

- Hogy emlékszel gyermekkorod éveire?

- A 60-as évek végén, a 70-es évek elején az egyik legjobb kitörési pont a futball volt. Ez nem is volt ennyire tudatos a gyerekek között, de aki csak tehette elment a „serdülő 5”-be, ekkor Dorog NB I-es csapat volt tehát jelentősnek számított az utánpótlás rész is. A magas színvonalú foci mellett ne feledjük a többi, itt eredményes sportokat, például a dorogi birkózást, az atlétikát, a tekét vagy a kézilabdát sem. 16 évesen Dorogon játszottam az első csapatban, mint balhátvéd, ez a pozíció egy sérülés miatt a harmadik meccs után megszűnt. Abban is szerencsésnek mondhatom magam, hogy egyszer Buzánszky Jenő tartott nekünk eligazítást a hátvédeknek, és amit mondott azt nagyon megfogadtam és be is jött: „Úgy kell bemutatkozni a csatárnak a pályán, hogy az pszichikailag is meghatározó legyen. Vagy a labda vagy a baba”.

- Amennyire ismerlek, ez a harcos, sportos hozzáállás, ha mondhatjuk rockcsatári habitus, ez mindig jellemző volt rád és nemcsak a színpadon, hiszen hű maradtál a sporthoz, hobbi szinten továbbra is focizol, túrázol, kerékpározol, motorozol.

- Azt tudni kell, hogy a bányászkolóniában nem voltak olyan magas fizetések, mint a középvezetőknek, s függetlenül attól, hogy szeretve neveltek a szüleink, az utcán nőttünk fel, de a szülőkkel együtt minden hétvégén kimentünk a hegyekbe kirándulni vagy a Dunára, a Palára ejtőzni, fürdeni. A sport, a túrázás iránti kötődésem innen is ered.

- Emlékszel-e, hogy mi volt az első koncert, amit még gondolom én, gyerekként láttál?

- A Dorogi rockfesztivál volt 1981-ben, ahol többek között fellépett az Edda Művek, a Karthago, a Hobo Blues Band és a P.Mobil. Illetve ekkortájt volt egy nagyon nagy Korál koncert a Mukiban, előzenekarként a Rockwell és a HIT lépett fel.

- Milyen a kapcsolatod most Doroggal?

- Hetente járok vissza szüleimhez Dorogra, ők már idősek, s ahol tudom, segítem őket. Koncertek, fellépések szintjén is jövök ide, igaz már ritkábban.

- Milyennek látod a mostani várost?

- Ha a hivatásom felől közelítem meg, akkor így mondom: sokáig nem volt más Dorogon, csak Bányásznap. Most már más a helyzet, van a kiváló Kosbor Fesztivál, illetve számos klub is létrejött, ahol igényes koncerteken lehet remek csapatokkal, előadókkal találkozni. Ilyen például a Zenészklub, ahol Nébel Joci barátom remek társaságot hozott össze.

Pöltl Oxi Zoltán