Mária Terézia fia, II. József soha nem koronáztatta magát magyar királlyá, ezért is hívták „kalapos király”-nak. Ez részben szimbolikus gesztus volt, másrészt nagyon gyakorlatias döntés.

A hagyományoknak megfelelő koronázás feltétele lett volna ugyanis a koronázási fogadalom is, amely számos tekintetben megkötötte volna az uralkodó kezét, aki gyors és kíméletlen reformokat tervezett. Mindezek mellett 1784. április 13-án a pozsonyi várból (amelyet kispapi szemináriummá alakíttatott át) Bécsbe szállíttatta át a koronát, amely így az ország határain kívülre került.

II. József a helyi érdekeket és érzékenységet figyelmen kívül hagyó intézkedéseivel nem sokra jutott, és ezt 1790-ben, súlyos betegen, halála előtt be is látta.

Betegágyán ekkor több rendeletét visszavonta, többek között január 28-án elrendelte, hogy a Szent Koronát szállítsák Bécsből Budára, emellett pontosan meghatározta a négy napig tartó szállítás időpontját, a kísérők létszámát, az egyes településeket, ahol a koronának éjjelre meg kell szállnia, illetve, gondolván a részletekre, az utaztatás közben történő tiszteletadást is.

Az utazás közbeni pihenőhelynek Köpcsényt, Győrt és Esztergomot jelölték ki.
A koronát a február 18-án (két nappal a császár halála előtt) kezdődött utazás során mindenütt nagyszabású ünnepléssel és tisztelettel fogadták. Esztergomba a menet 1790. február 20-án este 9 órakor érkezett.

^{A Szent Korona virágból készített mását minden évben augusztusban a Bazilika mellett láthatjuk, a virágkompozíció pedig része a Debreceni Virágkarnevál látványosságainak is.}

A vármegye határán Kondé József szolgabíró 60 fős nemesi bandérium élén várta, a város határán pedig újabb 100 lovas és ugyanannyi gyalogos, valamint az érseki bandérium és 300 fehér színű magyar ruhába öltözött, viaszgyertyát tartó lány. Ágyú, trombita, dob és sípszó kísérte a városban a korona útját egészen a Káptalanházig (ma a Vízügyi Múzeum épülete). Itt, a prépost szobájában egy drága terítőkkel leborított asztalra tették a koronaládát, majd üdvrivalgás közben kivették a ládából a koronát. Késő este lett, 10 óra, amikor felhangozhatott a Te Deum.

Másnap fél 8-kor folytatódott a szertartás, majd továbbvitték Leányváron és Vörösváron át Budára.

A Budai várba érkezése után még három napig folytatódott a vigadalom. A királyi udvar templomában a közönség minden nap reggel 9-től este 6-ig láthatta koronát. Közben született egy határozat, mely arról szólt, hogy a lerajzolják, ugyanis azt állapították meg, hogy az eddigi ábrázolásokon sok a pontatlanság. Miután ez megtörtént, eltették, vele a klenódiumokat is, az országalmát, a jogart, Szent István palástját, kesztyűjét, kardját és papucsát is. Elzárták valamennyit az erre a célra kialakított szobába. Jegyzőkönyvet vettek fel, amit mind a négy rend képviselője aláírt.

1990. február 20. óta az esztergomi jeles napra emléktábla emlékeztet a Duna Múzeum falán – olvasható a történelmi felidézés Esztergom oldalán.