Úgy érzed, hogy megfelelően válaszoltál a feltett kérdésekre és lenyűgözted az interjúztatót kis idő múlva aztán felteszed magadnak a kérdést: Miért nem válaszolnak már? Az alábbiakban bemutatjuk az öt leggyakoribb okot amiért a munkaadó nem válaszol az állásinterjú után – és persze, hogy mit lehet ilyenkor tenni.

1. Egyszerűen nem érdekled őket
Az ok: Egyszerűen nem számolnak veled. Annak ellenére, hogy úgy érzed mindent megtettél és remekül sikerült az interjú elképzelhető, hogy valaki más lopta be magát az interjúztató szívébe. Ahelyett pedig, hogy küldene egy e-mailt amiben közli, hogy nem téged választottak egyszerűen semmit sem tesz.

A Megoldás: Abban az esetben ha valóban egy másik pályázót választottak ki az állásra tényleg nem sok mindent tehetsz. „Te is küldhetsz egy e-mailt amiben kifejezed, hogy továbbra is érdeklődsz a cég iránt,” mondta Alexandra Levit HR szakértő. „Hangsúlyozni kell a lelkesedést az adott vállalat iránt és kifejezni reményedet egy jövőbeni kapcsolat érdekében.” Ez mutatja, hogy tudsz sportszerűen veszíteni és a jövőbeni jelentkezéseknél akár előnyben is részesülhetsz.

2. A rossz hírnévtől való félelem
Az ok: Amikor már egy hete hiába figyeled a telefonod és várod, hogy hívjanak de nem történik semmi, minden amit szeretnél lezárni az egészet, hogy új állás után nézhess. Addig viszont amíg nem érkezik válasz bizonytalan vagy és ez hátráltat az előrehaladásban. A cégek nagy része nem szeretné ha ilyen vagy ehhez hasonló esetek miatt romlana a hírnevük ezért itt lehet egy kicsit ravaszkodni.

A megoldás: Amikor már szinte biztos vagy benne, hogy nem te kaptad az állást írhatsz egy e-mailt a cégnek amiben kifejted, hogy szeretnél végre valamilyen választ kapni különben negatív tapasztalataidat megosztod ismerőseiddel is. Fontos, hogy tölts el egy kis időt az üzenet szövegének megszerkesztésével hiszen nem a fenyegetés a cél. Jelezd, hogy az információra azért van szükséged, hogy továbbléphess és a jövőben erősebb, képzettebb munkavállaló legyél. A sikerre természetesen itt sincs garancia és olykor előfordul, hogy kénytelen vagy együtt élni a bizonytalansággal.

3. Még folynak az állásinterjúk
Az ok: Elképzelhető, hogy te voltál a második személy akit behívtak a több mint 10 lehetséges jelölt közül. Az is meglehet, hogy valaki mást választottak és jelenleg is zajlik még az egyezkedés közöttük.

A megoldás: Az interjú után két héttel teljesen elfogadható ha e-mail-ben érdeklődsz a felvételi eljárás folyamatáról. Levit azt mondja a kommunikáció legjobb formája az e-mail és nem a közvetlen telefonhívás. Ha az első üzenet után nem érkezik válasz akkor megismételheted a kapcsolatfelvételt. Összesen két hónap alatt maximum három üzenetet küldj.
„Ha ezt követően sem hallasz felőlük, lépj tovább egy másik lehetőség irányába,” mondja Levit.

4. A pozíció megszűnt vagy a felvételt elhalasztották
Az ok: Miután részt vettél az állásinterjún elképzelhető, hogy hirtelen balul üt ki valami a cégnél és költségvetési megszorításokra van szükség ami miatt pozíciók megszüntetésére kényszerülnek ennek következtében pedig a felvételi folyamatokat is befagyasztják. Másik ok lehet, hogy egy hirtelen felmondás vagy előre nem látható körülmény miatt átszervezésre kényszerül a cég és átmenetileg felfüggesztik a felvételi folyamatokat.

A megoldás: A fent említett helyzetekben egy igazi türelmi játék kezdődik. Bár érdemes várni néhány napot vagy hetet és remélni, hogy sikerül megszerezni az állást, fél szemmel azért érdemes már újabb hirdetéseket böngészni. Ha a cég kapcsolatba lép veled és tájékoztat, hogy újra lehet jelentkezni még mindig eldöntheted, hogy megpróbálod-e vagy stabilabb munkaadó után nézel.
Függetlenül attól, hogy mennyire szeretnéd az adott állást ne tölts túl sok időt és energiát azzal, hogy folyamatosan a cég tájékoztatására vársz. Szedd össze magad és ülj vissza a nyeregbe.

5. Egyszerűen lusták
Az ok: Előfordulhat, hogy az állás annyira népszerű, hogy akár több száz jelentkező is pályázik rá. Ekkora számú jelentkezőnél pedig elképzelhető, hogy amennyiben nem rendelkeznek automatikus üzenetekkel egyszerűen megválaszolatlanul hagyják a pályázatokat.

A megoldás: Egy öreg kutyát is meg lehet tanítani új trükkökre de vajon a jó modort lehet-e tanítani? „Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy abban az esetben ha nem válaszolnak a jelentkezésre lemondhatunk a pozícióról,” mondja Levit.

Hazai tapasztalatok

A tutimunkak.hu által közzétett és 1200 álláskereső által kitöltött kérdőív alapján egyértelműen megállapítható, hogy a jelenség sajnos rendkívül gyakori. Az álláskeresők átlagosan 5-6 helyre küldik el jelentkezésüket amelyek mintegy 50%-ban megválaszolatlanul maradnak.

Az alábbi grafikonon jól látható, hogy a válaszadók tapasztalatai alapján, hogyan alakulnak a visszajelzések.

Az eredményekből leszűrhető az is, hogy bizony nagy az összefüggés a munkavállaló végzettsége és a jelentkezésére történő válaszadás között. Ugyanis míg az informatikai, és mérnöki pozíciókra jelentkezők szinte minden esetben kapnak visszajelzést addig a végzettség nélküli állást és különböző szakmunkákat keresők már csak elvétve.

A szomorú tények mögött viszonylag egyszerű okok állnak, hiszen minél alacsonyabb végzettség szükséges egy adott pozícióhoz annál nagyobb számú jelentkezés fut be rá – esetenként akár több száz is. Ebben az esetben pedig a munkaadók nem szeretnek “kivételezni” így inkább csak a sikeresen pályázókat értesítik.

Összegzés
A tényleges állásinterjú során az interjúztató minden esetben közli, hogy értesítenek a eredményről. Egy lelkiismeretes és professzionális HR-es akkor is tájékoztatja a jelölteket ha csak megköszöni az idejüket és értesíti őket a későbbiekben elérhető pozíciókról. „Abban a esetben ha egy cégtől elutasító választ kapunk de az elutasítás udvarias, érdemes őket a későbbiekben is szemmel tartani,” tanácsolja Levit.
Meglehetősen érdekes területe ez a munkavállalásnak, számtalan oka lehet egy állásinterjú utáni csendnek – és sok esetben nem is tehetünk semmit. Bár nehéz lehet elviselni a várakozást, különösen ha nagyon szeretnénk a kinézett állást, néhány személyes tapasztalat után már érdemes új pozíció után nézni amely karriercélunk és a munka-magánélet egyensúlyának szempontjából is megfelelő.