Az újonnan felfedezett tizenöt protocsillagra véletlenül bukkantak rá a szakemberek az Orion csillagképben lévő - a Naprendszerhez közeli legnagyobb - "csillagkeltető" tanulmányozásakor. Az "embrionális" állapotban lévő csillagok észlelését jelentősen megnehezíti a körülöttük lévő sűrű gáz- és porfelhő. A Herschel-űrteleszkóp infravörös szeme azonban képes áthatolni ezen a vastag burkon. A mostani felfedezés rendkívüli bepillantást enged a csillagok születésének egyik legkorábbi és legkevésbé ismert szakaszába.
Amelia Stutz, a heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézet munkatársa, a tanulmány vezetője szerint ilyen fiatal csillagok ilyen hatalmas halmazára most először bukkantak egyetlen "csillagbölcsőn" belül. Mint elmondta, ezen eredményekkel a kutatók közelebb jutnak ahhoz, hogy szemtanúi legyenek a pillanatnak, amikor egy csillag elkezd formálódni.
A jövendő napok a csillagközi por- és gázfelhőkből képződnek elsősorban a gravitáció összehúzó hatására. A hideg gázból szuperforró plazmagömbbé válás folyamata űrléptékkel nézve meglehetősen gyorsan megy végbe, alig néhány százezer év leforgása alatt. A kutatók számára azonban komoly kihívást jelent az olyan protocsillagok felkutatása, amelyek fejlődésük legkorábbi, legrövidebb és leghalványabb időszakát élik.
A Herschel csillagászati műhold a hideg porrészecskék által kibocsátott hosszú infravörös sugárzást regisztrálta az égbolt adott szegmensében. A kutatók összevették a megfigyeléseket a misszióban részt vevő amerikai űrhivatal (NASA) Spitzer nevű űrteleszkópja által gyűjtött korábbi adatokkal - adta hírül a ScienceDaily című ismeretterjesztő hírportál.
Az újonnan felfedezett tizenöt protocsillag közül tizenegy erősen vörös színű, amely annak a jele, hogy ezek még mélyen be vannak ágyazódva a gázszerű burkolatba, vagyis rendkívül fiatalok. A Spizter űrteleszkóp által korábban felfedezett hét másik protocsillag is ilyen tulajdonságokat mutat. Ez a tizennyolc csillag azonban mindössze öt százalékát teszi ki az Orion csillagképben eddig megfigyelt protocsillag és protocsillag-jelöltek összességének.
Mindez azt sugallja, hogy a legfiatalabb csillagok talán 25 ezer évet töltenek fejlődésük ezen szakaszában, amely idő csupán szempillantásnak tűnik - figyelembe véve, hogy egy Naphoz hasonló csillag élettartama nagyjából tízmilliárd év. A kutatók reményei szerint a jövőben sikerül dokumentálniuk egy csillag fejlődésének minden egyes szakaszát, a születés előtti időszaktól kezdve a korai gyermekévekig.
A tanulmányt a The Astrophysical Journal című folyóirat közli.