„..legjobban akkor érzem magamat, ha elbújhatok abba a szabad hegyi viskóba, ahol ezeket a sorokat írom, az esztergomi domboldalon…” (Babits, 1930)

Babits Mihály 1924-én nyaralót vásárolt az esztergomi Előhegyen.

Számos versének, írásának, műfordításának helyszíne a ház, a város volt. Babits betegsége idején is vágyott Esztergomba, kicsi hegyi házába, mert az elmúlt boldog évek emléke és hangulata az életet jelentette számára. Szinte könyörgött feleségének: „Én szívesebben itt maradnék Esztergomban…(…)” Utolsó erejével is dolgozott, Szophoklészt fordított, éjjeli szekrényéről vitte el Illyés Gyula a mű javító példányát.

A híres aláírásfal

Babits 1941. augusztus 4-ei halála után kortársai az állandóság sziklafokának tekintették az előhegyi házat. Számos visszaemlékezés őrzi a barátok, pályatársak megrendültségét is az utolsó esztergomi napokról, és később az esztergomi ház magányáról, pusztulásáról. Pilinszky János, épp az 1961-es múzeumavatás kapcsán összegzi: „…a fecskefészek bizony sok változást élt meg az elmúlt húsz év alatt. A költő halálával gazdátlanná vált, s kikezdte a pusztulás. Kísérletlak, panaszolja Török Sophie már a gyász első fájdalmában is, s ahogy telnek-múlnak az évek, a törékeny kis lakot lassan szétszedi a szél, az eső, s végül a mindent felejtő gaz: a süket föld, s az utókor közönye.” Tudjuk azonban, hogy Etter Jenő polgármester már 1941 őszén szorgalmazta az utca Babits Mihály útnak való átnevezését. Az emlékszoba kialakításában erőteljes akadályozó tényező volt a II. világháború, amely után bérlőként több lakó is élt a házban. Komolyabb fordulatot az ügyben Török Sophie 1955-ös végrendelete jelentett.

Az esztergomi nyári lak a magyar államra szállt, hogy ott múzeumot, vagy emlékszobát rendezzenek be. 1960-ban pedig Dévényi Iván hírül adta azt, hogy helyreállítják az esztergomi Babits-házat, és Nagy Zoltán múzeumigazgató előterjesztést készített a ház restaurálására.

Babits Mihály esztergomi háza (archív felvétel, 1930-es évek, Szekszárdi Wosinszky Mór Megyei Múzeum fotógyűjteménye)

A ház viszontagságos utóéletét követően, 1961. augusztus 6-án végre emlékhely lehetett a hajdanvolt műhelyből, hiszen ekkor avatták fel az ország első Babits Mihály Emlékházát Esztergomban. Ortutay Gyula házavató beszédében kiemelte, hogy „gondos kezek szerető munkájával ismét áll a romba dőlt ház…”, amely Babits varázslatos szigete, tündérvilága volt.

Babits Mihály Emlékház üveges verandája

A jelenlegi enteriőrkiállítás a dr. Horváth István vezette Balassa Bálint Múzeum munkatársainak közreműködésével, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai hozzáértésének és Ágoston István belsőépítész munkájának köszönhetően 2009-ben készült el. Ezt megelőzte az épület teljes, 2008-as felújítása, amelyet Esztergom Városa támogatott.

Az idén 60 éve emlékmúzeumként működő Babits-ház kerül a figyelem középpontjába az augusztus 6-án 17:00 órakor megrendezendő ünnepség keretén belül. Főt hajtunk az egykori Babits-kutatók emléke előtt is, akik az elmúlt évtizedekben írásaikkal, személyes odafigyelésükkel ápolták Babits Mihály esztergomi kultuszát, a házát. A 80 éve elhunyt Babits Mihályt a Jónás könyvén keresztül elevenítjük meg. Szaxofonon és klarinéton közreműködik Szegő Csaba.

Borítókép:MNM Babits Mihály Emlékháza