Gizella volt az egyik első jelentős személy, aki tevékenyen részt vett a magyar-német kapcsolatok megteremtésében, ezért erre emlékezve a helyi Német Nemzetiségi Önkormányzat minden esztendőben, május 7. napján lerótta, lerója kegyeletét a királyné emléktáblájánál, a Bazilika északi harangtornyának tövében.

Gizella magyar királyné, vagy más néven Boldog Gizella bajor hercegnő 980 körül született, Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leánya volt. Szent István királyunk feleségeként férjével együtt aktív és fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, de emellett megismertette az itt élőkkel szülőföldje, Bajorország kultúráját, szokásait is. Gizella eredetileg apácának készült ám Szent Adalbert püspök meggyőzte arról, hogy jobban szolgálja Istent, ha közreműködik egy nép megtérésében, mint ha kolostori elvonultságban él, így lemondott tervéről és az ország első asszonyaként erős hitű hittérítőnő lett.

Gizella példás feleség volt. Sokszor elkísérte férjét nehéz ellenőrző útjaira is az országban. Fáradhatatlan volt a jótettek gyakorlásában. Megnyitotta szívét és kezét a szegények előtt, segítő kezet nyújtott minden szükséget szenvedőnek, aki útjába került. A korabeli krónikák dicsérik ártatlanságát, vallásosságát, szelídségét, bőkezűségét, jótékonyságát és vendégszeretetét.
Szent István törvényei szerint az országos ügyek mellett a magyar királyné kötelességei közé tartozott a liturgikus textíliák elkészítése is. A királyné rengeteget hímzett. Gizellától, illetve szoros környezetéből származik az az aranyfonallal hímzett selyemszövet miseruha, melyből a 12. században elkészült a koronázási palást. A paláston István király, Imre herceg és Gizella királyné is szerepel – ez az egyetlen, hímzés formájában fennmaradt, hitelesnek minősíthető ábrázolás a királyi családról.
A királyi párnak két fia született, Ottó és Imre, közülük csak Imre herceg érte meg a felnőttkort, de egy tragikus vadkanvadászat során fiatalon életét vesztette.
István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt az udvarban betöltött helyzete megrendült. Aba Sámuel halála után 1044-ben menekülni kényszerült az országból. Passauban telepedett le, belépett a helyi apácakolostorba, melynek később rendfőnöke lett, egészen 1065-ben bekövetkező haláláig.

A királynét a kolostorban temették el. Sírja később népszerű zarándokhellyé vált, imádságai során használt keresztjét és csontját később Münchenben ereklyeként őrizték.
Sírja ma is búcsújáró hely. 1975-ben saját könyörgést engedélyeztek nevére. Régóta boldogként tisztelték, hivatalosan azonban csak 1911-ben, X. Piusz pápa avatta boldoggá.

Címlapkép:commons.wikimedia.org