Osvald Béla 1939.07.08-án Tatán született. Az alap iskoláit is ott végezte, majd 1954-ben továbbtanulás miatt Esztergomba került, a Bottyán János Technikumba. Egyből bekapcsolódott a város labdarúgóéletébe. Mindkét testvére is sportolt, hiszen húga, Ildi TF-et végzett és NBI-es kézilabdás, néhai bátyja Gyulapedig Pécsen elsőosztályú atléta volt.

Érettségi után 1958-tól dolgozott a Labor MIM-ben a MEO osztályon egészen a nyugdíjazásáig 1998-ig. 1958-ban tagja volt annak a híres technikumi Csapatnak, mely hosszú menetelés után, veretlenül jutott az országos döntőbe, Csabai Lajos vezetésével.

A 60-as években az NB II-ben kiemelkedő tudású, meghatározott csatára volt az esztergomi csapatnak. Sokan szerették volna leigazolni (Vác, Kispest, Dorog), de Osvald Béla valamiért mindig maradt. Talán ehhez hozzájárult, hogy 1962-ben megnősült és megszületett fia, Zsolt, aki szintén a labdarúgásnak szentelte egész életet. Sőt három lányunokája szintén továbbvitte a családi hagyományt, a sportot.

1971-ben edzői képesítést szerzett. Az aktív pályafutás befejezése után elkezdte a több évtizedig tartó edzősködést. Hosszú évekig dolgozott az utánpótlásban (serdülő 2, 1, ifi) sok száz játékost nevelt fel. Legendás módszereit még ma is emlegetik. Számtalan bajnoki címet nyert csapataival.

Sokszor és eredményesen vezette edzőként a város felnőttcsapatát is különböző bajnoki osztályokban. Nevéhez fűződik a város egyetlen NB-s bajnoki címe, az 1973-1974-es évadban megnyerték az NBIII Duna csoportját.

Több helyre is hívták edzőnek, de Osvald Béla egy pilismaróti kitérőt leszámítva, mindig Esztergom labdarúgását szolgálta.

Szeretett sportágától sosem nem tudott elszakadni. Mindennapos vendég volt az elmúlt években is az edzéseken, mérkőzéseken. Nélküle nem lehetett focikupát rendezni, hiszen várta a megszokott széke a sportcsarnokban. 2014-ben ő kapta az Esztergom Sportjáért Életműdíjat.

Nyugodjon békében!