Angliai Stoke-on-Trent-ben, a Sir Stanley Matthews Sport Centre Staffordshire University sportcsarnokában rendezte meg június 6 és 12 között a British Powerlifting Union a WPC Európa-bajnokságot, amelyen Fonyódi György esztergomi testnevelő tanár fekvenyomásban M7 kategóriában Európa-bajnok lett.

„Ezt az angliai aranyat, angliai díjat egy angol állampolgárnak ajánlom és ajándékozom barátsággal egy gyermekkori „nagy kalandunk” emlékére.
60 éves ez a kis történet, - egyidős a Honvágydal-lal és ’56-al - amit, ha most nem mondok el, akkor talán örökre elvész.

1956. november 20-án egy 14 éves kis vagány pesti srác és egy 13 éves esztergomi srác elindult Esztergomból, hogy új hazát keressen, új életet kezdjen az álmok országában, Amerikában.
Ezen a napon még négyen indultak Esztergomból 15-16 évesek, ők is a Dobozi utcából.
A Nickelsdorfi táborból érkezett az első üzenet a Szabad Európa Rádió hangján a szülőknek, barátoknak, ami így szólt:
„Rogesz és Fonyesz üzen Esztergomba, szerencsésen megérkeztünk, jól vagyunk, indulunk tovább nyugat felé.”
Az Eisenstadti láger és Wimpassing után a kisebbik konoksága miatt elvált egymástól a két kis barát.
A kisebbik lelépett és már egyedül üzent az otthoniaknak, „Fonyódi György üzen Esztergomba, indulok tovább Amerikába.”

De még meg sem száradt a kis fehér cédulán az üzenet, amit leadott a Szabad Európa Rádiónak, amikor sorsfordító dolog történt!
A közelben megszólalt egy wurlitzer, megszólalt egy dal, a Honvágydal.

„Oly távol, messze van hazám, csak még egyszer láthatnám…” – Dean Martin amerikai énekes énekelte először ezt a csodálatos szerelmes dallamot, amire Gommermann István az ’56-os forradalom napjaiban egy még csodálatosabb, szívfacsaró dalszöveget írt, amit Boros Ida énekelt először. Akkor naponta sokszor hallhattuk a rádióban.
A Honvágydal az emigráns sors jelképévé vált később.
Még a feléig sem ért el a tű a lemezen, a kisebbik srác már döntött és indult. „Merre van Magyarország?”, volt az, amit olyan sokszor kellett megkérdezni az egy hetes visszaúton, amit főleg gyalog tett meg.

Hiába volt kemény a 13 éves kiskamasz, ezt az érzést már nem tudta legyőzni. A 14 éves okos, kőkemény fiú már nem tért vissza, Ő megtalálta az új hazát.

Amikor ’56-ban átlépték a szöges drótos határt, ott álltak szabad földön, egy furcsa érzéssel, akkor kezet fogtak és megölelték egymást, most ugyanez történt… Angliában… 60 év után…” – mesélte Fonyódi György a versenyt követően.