A friss Európa-bajnok kettős – a fiatalság és a rutin kombinációja, Kökény ugyanis 36, társa pedig 25 éves – előfutam-győzelemmel kvalifikálta magát a legjobb nyolc közé, ahol a dobogó elérése volt a célkitűzés, sokan azonban titkos favoritnak tartották őket.

A németek címvédő egysége (Andreas Ihle, Martin Hollstein) és a szlovákok világbajnok párosa (Peter Gelle, Erik Vlcek) mellett egy-egy új-zélandi, orosz, svéd, ausztrál és portugál hajó volt az ellenfelük a Dorney-tavon.

Szilárdi Katalin tanítványai remekül kezdtek, a rajt után a svédekkel és a portugálokkal az élen haladtak. 250 méternél az első helyen lapátoltak, s a másik két hajóval kiváltak a mezőnyből, majd féltávnál, 500 méternél svéd, magyar, portugál volt a sorrend. Markus Oscarsson és Henrik Nilsson tartotta vezető pozícióját, Dombiék azonban tapadtak rájuk, s a hajrához érkezve le is előzték őket. Közben a németek is elkezdtek hajrázni, s a nyolcas, „surranó” pályán a portugálok is feltűntek. A magyarok azonban nem zavartatták magukat, csapásról csapásra haladtak a cél felé, s elsőre úgy tűnt, először haladtak át a vonalon. Ugyanakkor a portugálok is ünnepelték magukat, így néhány pillanatig nem lehetett tudni, ki is nyert, végül azonban feltűnt a kivetítőn, hogy első Magyarország, s ekkor Kökényék már felhőtlenül ünnepelhettek. A közönség magyar része is üdvrivalgásban tört ki, zúgott a „Ria, ria, Hungária!”.

Ez a magyar küldöttség ötödik elsősége a brit fővárosban, egyben a sportág 20. ötkarikás aranya. Ebben a számban Magyarország korábban még soha nem nyert olimpiát.