Az ünnepi emlékezés a Belvárosi temetőben nyugvó 76 esztendővel ezelőtt három hősi halált halt aknakutató tűzszerész - Tandler István honvéd őrvezető, utász tűzszerész, Zalecker Lajos honvéd őrvezető, utász tűzszerész, Miklós Lajos honvéd szakaszvezető, utász tűzszerész - sírjánál történt.

A jelenlévők elénekelték a Himnuszt, majd a Történelmi Egyház lelkészeinek, Pokriva László esperes plébánosnak és Máté Zoltán katonai lelkésznek az imája következett.

Ezt követően Dr. Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész, egyetemi adjunktus, a hadtudomány PhD doktora mondta el gondolatait a tűzszerészek sírjánál.

A II. Világháború Magyarországon 1945. április 4-én véget ért. Esztergom 1944. december 28 – március 23 között négyszer cserélt gazdát, így a háborúból rengeteg fel nem robbant akna, tüzérségi lövedék, bomba maradt szerte-széjjel.
Országszerte aknakutató tűzszerészeket kerestek, akik önként vállalták, hogy ezeket a veszélyes szerkezeteket, robbanótesteket hatástalanítják.
A frissen megalakult aknakutató századból 1945 nyarán, a cinkotai HÉV vonala mellől öt embert, közöttük a hősi halált halt három tűzszerészt Esztergomba vezényeltek. Miklós Lajos honvéd szakaszvezető és Márta László honvéd őrvezető a II. kerületi parancsnokságtól (Alföldi Régió) jöttek. Tandler István és Zalecker Lajos honvéd őrvezetők, az I. kerületi parancsnokságtól (Budapest Régió) érkeztek városunk területére, hogy munkájukkal életeket mentsenek. Itt történt a tragédia.

1945. július 20-án délelőtt 10 órakor Esztergom-Kenyérmező vasútállomástól 800 méterre, II. világháborús német harckocsi-elhárító aknamező semlegesítése közben felrobbant egy akna.

Miklós Lajos a helyszínen életét vesztette. Társait az esztergomi kórházba szállították, ahol sérüléseibe napok múlva mindketten belehaltak. A tűzszerész járőr negyedik tagja Márta László, csak hosszadalmas kórházi kezelés után épült fel, testéből 36 szilánkot operáltak ki.
Mindhárman a Belvárosi temető III/D parcellájának 5. sorában található sírban alusszák örök álmukat.
Dr. Négyesi Lajos hangsúlyozta. hogy mindhárman hősök voltak, akik önkéntvállalták életveszélyes feladatukat, hogy ezzel sok ember életét mentsék meg.

A maguk korában Szent Györgyök voltak, nem háborús hősök. Azok a robbanótestek, amelyeket a katonák a háborúkban használnak, egészen addig fegyvernek tekinthetők, amíg a katonák ellenőrzése alatt állnak, de abban a pillanatban, ahogy pl. a gránát befullad, ahogy a harcteret elhagyják a harcoló felek és ott maradnak az aknák, abban a pillanatban ezek a gyilkos eszközök sárkányokká válnak. Olyan veszélyes sárkányokká, amelyek sunyin lesnek a föld alól vagy a fű közül a békés polgári lakosságra. Életeket rabolnak még a békében is.

A tűzszerészek ezekkel a sárkányokkal vették fel a harcot, Ők nem embert akartak ölni, épp ellenkezőleg, ők embereket akartak megmenteni, akár a saját életük árán is. Ez a hősiesség a szentek közé emeli őket, hiszen azok az igazi hősök, legyenek akár katonák, akik az embertársaik megmentéséért szállnak harcba. A tűzoltók, rendőrök, katasztrófavédők, vagy most a pandémia idején az egészségügyi dolgozók, akik béke idején is vállalják, hogy életük kockáztatásával is segítenek embertársaikon.
Ezekre a hősökre emlékezünk most, hiszen hősök voltak. – zárta szavait Dr. Négyesi Lajos.

Beszédét követően Pálmai József tanár szavalt, majd a jelenlévők az emlékezés virágaival és mécsesekkel tisztelegtek a tűzszerészek emléke előtt.
Esztergom Város Önkormányzatának koszorúját Erős Gábor alpolgármester helyezte el a hős halottak sírjánál.