Szent Imre magyar királyi herceg (Székesfehérvár, 1000–1007 között – Bihar vármegye, 1031. szeptember 2.) Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, a magyar trón örököse. 1031-ben vadászat közben halt meg.

(A mateóci Szent István-templom főoltárrészlete: Szent István a halott Szent Imrével.Wikimedia Commons (Thaler Tamás)

A legenda szerint apja Imre halála miatt ajánlotta föl koronáját és országát Szűz Máriának 1038. augusztus 14-én.

Életéről krónikák és legendák alapján vannak csak információk. Születésére nézve egyes források 1000-et jelölnek meg, míg a krónikák szerint 24 éves korában halt meg, így valószínűbb, hogy 1007-ben született.

(Szent Imre és Szent László ereklyéi, Esztergomi Főszékesegyház, Kincstár. Fotó: Villy)

I. István őt jelölte ki utódjául, és úgy nézett ki, hogy elhatározása elé sem a főpapság, sem István közvetlen hívei nem gördítenek akadályt. A király felkészítette fiát az uralkodásra. Az „Institutio morum – Intelmek Imre herceghez" írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra Imre hercegnek. A tanácsokat, amelyeket a király végrendeletének is tartanak, századok múltán a Corpus Juris Hungaricibe, a Magyar Törvénytárba is felvették és ma SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ néven ismerjük őket.

Szent István már 1031-ben azt tervezte, hogy átadja a koronát Imrének. Valószínűleg a később átalakított, magyar koronázási palástként ismert miseruhát is erre az alkalomra készíttette Gizella királyné. Ám ebben az évben, ősszel Imrét vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, s 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe.

VII. Gergely pápa Szent László király uralkodása idején, 1083. november 4-én István királlyal és Gellért püspökkel együtt avatta szentté Imre herceget. Ünnepe november 5-ére került.

Esztergomban a Kossuth Lajos utca, Főapát út kereszteződésében álló épületen van emléktáblája.

Borítókép:Ismeretlen festő: Szent Imre, részlet a magyar szent királyok kompozícióról, 1477?, fa, tempera, Szepeshelyi főoltár belső táblája