Mert a legtöbb tárgy ajándéknak készül, a családnak, rokonoknak, barátoknak.

Nem először járok a Montágh Imre EGYMI-ben. Van óvodájuk, általános iskolájuk, speciális szakiskolájuk. A volt szovjet laktanya épületében leltek otthonra. Legutóbb október jártam itt, amikor átadták az iskola új játszóterét, és köszöntették az elsőosztályosokat. Kedves ünnepség volt, maguk az elsősök is fölléptek. Csöppet sem látszódtak ijedtnek, pedig szép számú vendég nézte és tapsolta őket. Elsősorban szülők, nagyszülők, rokonok, meg barátok. Mellettem fiatalasszony ült, akinek szintén „új" itt a kislánya. A közös táncban, és egy pici, őszről szóló darabban mindig elől van, fejjel kimagaslik a többiek közül. Ügyesen mozog. Egy másik iskolából hozta át, és itt nagyon jó neki. Nem győzi dicsérni a pedagógusokat.
Most Játszóházra voltam hivatalos. Akárcsak az előző ünnepséget, ezt is az iskola szervezte a Fokról Fokra Alapítvány (tagszervezetünk) támogatásával. Jó azt hallani mindkét rendezvénynél, hogy az ÉTA Országos Szövetség is támogatta az ünnepségek megrendezését. Batyikné Csőke Ágnes kalauzol a Játszóház színterein. Az iskola tanára, de mellette az alapítvány elnöke is. A kisebbek még nem a saját fantáziájuk alapján dolgoznak, sablonokból vágják ki a díszeket, majd kifestik, de még a legsúlyosabban sérültek csoportjában is karácsonyi készülődés volt.

Láttam ötletes, sok munkával elkészített textil karácsonyfát, adventi koszorút, és a polcokon szép díszpárnákat, játékállatokat. (Ha butikom lenne, szerződtetnék is innen egy-két ügyes kezű varrólányt.) Jártam a tankonyhában, ahol karácsonyestét idéző méz- és fahéj illat fogadott. Díszeket sütöttek, dísztettek mézeskalácsból. A fiúrészlegen gyertyatartók készültek éppen, de más míves fémmunkákat is láttam, az asztalosok is karácsonyoztak. A lombfűrésszel kivágott karácsonyfa díszek mellett ott sorakoztak a komolyabb munkák: hokedli, kisszekrény – a vizsgamunkák.
A délelőtt végén az elkészített tárgyakból rögtönzött kiállítás volt a folyosón, a legjobbak jutalmat kaptak. Ebéd után színi előadás következett. A Dobay Márti Színjátéktér előadását nézték meg.

Családias jó hangulatú napon vettem részt, és úgy láttam, a diákok sem bánták, hogy ma arról tanultak: hogyan lehet örömet szerezni másoknak.

– ferenczy –