Nos azért, mert egykor a bölcsek pontosan tudták, hogy a halhatatlanság egyetlen egy motívummal is kifejezhető. A bolygók sem véletlenül járnak be körpályát. A kör, a középpont jelentősége kimondva-kimondatlanul napjainkban is erőteljes. A mandalakészítésben pedig mindez az ősi, bölcs tudás megmutatkozik, aminek a segítségével egy másik valóság kapuja tárulhat fel.

Mi az a meditáció?

Sokak által vitatott kérdés ez. A meditáció egyet jelent a relaxációval, a vizualizációval? Nem. Sokan ezt a három fogalmat szinonimaként használják, pedig mindegyik mást jelent. A meditáció vajon az, amikor a jógik kitekert pózban egy barlangban ülnek és révednek? Nos, akár ezt is jelentheti, de hétköznapi értelemben semmiképpen sem ez a cél.

Az öngyógyító meditáció kizökkenés a monoton mókuskerék kattogó körforgásából. Visszatérés a jelen pillanatba, az egyetlen létező igaz valóságba, az itt és a most birodalmába. Ez az, amikor látszólag megáll az idő, vagyis megtapasztalható az az elmével aligha felfogható törvény, hogy az idő csak az ember szüleménye, ami valójában nem létezik. Az időtlenség, a kizökkenés pillanatában mindez kézzel foghatóvá válik. Ekkor a gondolatoktól és érzésektől nem terhelt szervezet végre elkezdheti gyógyítani sebeit, és a lélek is megkönnyebbülhet. Olyan varázslat ez, ami bárkinek elérhető, ami annyira természetes, mint a lélegzet, aminek szintén jócskán alábecsüli a mai világ embere a jelentőségét.

Az alkotás az út és a cél maga?

A mandalakészítés önmagában meditatív állapotot eredményez. A csodálatos forma szemlélése pedig tovább mélyítheti ezt az időtlen tapasztalást. Ráadásul a technika elsajátítása egyáltalán nem bonyolult, miközben ténylegesen egy teljesen új, nyugodt, békével teli világ nyílhat meg. Olyan világ, ami aztán bármikor elérhetővé, láthatóvá válhat, ahogy a mandala középpontjában elvész a tekintet, és végre megszabadulhat mindennapos terheitől az elme zsongásától is hangos lélek.