1982-ben egy zalai falucskában egy öreg csordás, botot forgatni, birkózni tanította a kíváncsiskodó gyerekeket, akinek egyike később utána járt, hogy milyen harci technikával is találkozhatott a nyolcvanas években - így kezdődött a baranta, a régi magyar harcművészet reneszánsza. A Rádió Orient műsorában Vukics Ferenc, a Baranta Szövetség elnöke mesélt a célkitűzésekről, s a baranta mint hagyomány és életmód kutatásáról.

Bottal őrzik a hagyományokat

A baranta tulajdonképpen a mozgás- és harci technikák gyakorlását, a böllön pedig magát a küzdelmet jelenti – magyarázza Vukics Ferenc. A baranta, mint harcművészet a történeti és a népi testkultúra ötvözéséből jött létre és formálódott. Az egyes felkutatott mozdulatokat és mozgásformákat összekötik, továbbfejlesztik. A barantások Kodály Zoltán egyik gondolatát tették meg munkájuk alapkövének: Magyarországon örök harc dúl a nyugati kultúra és a magyar hagyományok között. Ez a küzdelem csak akkor ér véget, mikor a magyar népi kultúrából magyar magaskultúra lesz, és ezzel a hazai szellemi élet fundamentuma is.

Nézd meg, hogyan játszik a gyermek, megtudod, mit csináltak a felnőttek:
egy zalai faluban felnövekvő gyermekek a bunkerépítés mellett íjazni, ostorozni, botot forgatni tanultak. Jó játék volt, s teljesen természetes is – mesél gyermekkoráról Vukics. Már a Szentendrei Katonai Főiskolán tanult, mikor egy szerencsés véletlen során tudatosította, hogy bár a magyar mozgáskultúra és harcművészet létezik, erről alig maradt fent érdemi információ.

Kutatásba kezdett, és így jött rá, hogy foglalkoztak már a témával, de a munka még nincs befejezve, oroszlánrésze hiányzik még. Rábukkant egy 1928-1941 közti gyűjtés anyagára, majd később felfedezte: zajlott gyűjtés 1870-80 között is a Magyar Atlétikai Klub keretein belül. A gyűjtések során a magyar népi játékokból, küzdelmi formákból modern sportokat kívántak létrehozni, néhány elem be is épült a korabeli katona- és a leventeképzésbe.

Vukics és kutatótársai 1991-ben kezdtek hozzá a néptánc, a népi játékok vizsgálatának, majd egy országjárás során gyűjtést is készítettek. 1996-ban kezdték oktatni az összegyűjtött tudásanyagot, s a kutatás is tovább folytatódott. Ekkor alakult az első baranta csapat.

A gyermekjátékokban megvan a felnőtt gyakorlatok lenyomata – magyarázza Vukics. A gyermek azt utánozta, mit csináltak a felnőttek. A baranta amellett, hogy a világ harcművészeti életében képviseli Magyarországot, a tradicionális népi játékok továbbfejlesztését is célul tűzte ki.

Életmód és közösség egyben

Jelenleg már 2500 barantás van 7 országban – mondta el a Baranta Szövetség elnöke. 1100 fő idehaza, 12 csapat Erdélyben, 2 Délvidéken, 6-8 a Felvidéken, de működnek baranta csapatok Németországban, Svájban, Luxemburgban, sőt az Egyesült Államokban is. Tagjai a FILA-nak (Nemzetközi Birkózó Szövetség), és a Magyarországi Harcművészetek Össz-szövetségének is. Céljuk, hogy egy önálló pedagógiai módszert fejlesszenek ki.

Az edzések során megtanulnak fokossal, ostorral, késsel, karddal, szablyával, bottal, kötéllel küzdeni, megismerkednek a különböző birkózási formákkal, s természetesen az íj is hozzátartozik a mindennapjaikhoz. A gyakorlásokra 3-tól 103 éves korig minden érdeklődőt szívesen látnak.

A baranta hétpálcás kiképző rendszer alapján működik, az egyes szintek közt vizsgát kell tenni. Az első szint az életmód által adott mozgáskészségek pótlásáról, kialakításáról szól. „Pótolni kell a fáramászás, a táncos mulatságok adta ügyességeket, ki kell alakítani egy mozgáskoordinációs hátteret” – ismerteti Vukics. „Ez a mozgáskoordinációs fejlesztés a szellemi képességekre is kihat.” A további szintek ezeket az alapkészségeket fejlesztik tovább. Az edzéseket emellett egyfajta katonai fegyelem lengi körül, a szövetség elnöke szerint rend és rendszer nélkül nem működhetne hatékonyan a közösségük. Eredményeiket mutatja, hogy a nemzetközi dobogókra is gyakran felállnak barantások, s mindezt úgy, hogy ők nem csak az adott sportot gyakorolják, de mellette az egyéb harcnemeket is.

Reneszánsz emberek – köztünk élnek?

A baranta elsősorban életmód, s csak szűkebb értelemben harcművészet. Vukics Ferenc szerint a harcművészet személyiségfejlesztési modellt, technikai hátteret és életfilozófiát is megkövetel – bár ez napjaink modern küzdősportjaiból egyre inkább kiveszni látszik. „Azt szeretnék elérni, hogy ne csupán sport legyen, de a kulturális értékek kapcsolódjanak a barantához.”

„A nemzedékek együttműködésére próbálunk építeni” – ez magában foglalja a múltban élő generáció munkájának elismerését, a jelenben való tevékenykedést és a jövő nemzedék lehetőségeinek megteremtését is, s ez a feladat már túlmutat a harcművészetek feladatkörén. A barantás egyfajta reneszánsz ember, a világot egészként szemléli, megpróbál távlatokban gondolkodni, tenni akar magáért, családjáért, közösségéért és nemzetéért.