A szakszervezetekhez közel álló Hans Böckler alapítvány gazdaság-, és társadalomtudományi kutatóintézetének (WSI) tanulmányát ismertető közleményben kiemelték, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem elég a jövedelmi egyenlőtlenség és a szegénység csökkentéséhez.

Ezt jelzi a többi között az egyenlőtlenséget mutató úgynevezett Gini-együttható, amely a hazai össztermék (GDP) folyamatos növekedése ellenére történelmi csúcsra, 0,295-re emelkedett a legutóbbi válság előtt, 2008-ban regisztrált 0,281-ről. (Az együttható értéke 0 és 1 között lehet, és minél nagyobb, annál nagyobb a vagyoni egyenlőtlenség a vizsgált területen).

A jövedelmi egyenlőtlenség ugyan nem növekedik annyira gyorsan, mint a kilencvenes évek végén, és a középen elhelyezkedő rétegek helyzete stabilizálódott, de az olló egyre szélesebbre nyílik, mert a legalacsonyabb jövedelmű rétegek leszakadása nem állt meg, a legnagyobb jövedelemmel rendelkezők pedig a részvény-, és az ingatlanpiacok szárnyalása révén sokat gazdagodtak az utóbbi években.

Az úgynevezett szegénységi rés tágulása is az egyenlőtlenség növekedését jelzi. A szegénységi rés azt fejezi ki, hogy éves szinten átlagosan mekkora összeg szükséges a kiszabaduláshoz a statisztikailag szegénynek számítók rétegéből. Ez az összeg a 2005-ben regisztrált 2873 euróról (960 ezer forint) 3452 euróra emelkedett, vagyis a szegények távolsága a szegénységi küszöbtől 29 százalékkal nőtt.

Mindezzel együtt a szegények száma is jelentősen emelkedett a 83 milliós országban. A kutatásban az uniós módszertant alkalmazták, amelynek alapján az számít szegénynek, akinek elkölthető jövedelme nem éri el a lakosság egészét jellemző jövedelmi középérték 60 százalékát. Ebbe a körbe 2010-ben a lakosság 14,2 százaléka tartozott, 2016-ban pedig már 16,7 százalék, holott a GDP minden évben növekedett.