Balla András az MTI megkeresésére elmondta: új kötete ugyan természeti környezetben készült, de inspirációjában nem a természetfotók tematikáját és módszereit követi. Sokkal inkább emlékmű a fáknak: az albumban található képek közül a legrégebbi 1986-ban készült, a legfrissebb tavaly.

„A könyv egészének lényege a meghalt fák, a lomb nélküli ágak grafikus megjelenése. Tulajdonképpen egy gyönyörű grafikai albumról beszélhetünk, persze fotográfiák révén” – mondta Balla András.

A könyvben látható képek nagy része a Tisza árterületén és a Pilis hegységben készült, főleg az Esztergom környékén lévő árterületek elhunyt fáiról. A kötet különlegessége, hogy fekete-fehér, a szerző ezzel a téma drámaiságát akarta hangsúlyozni. Elmondása szerint a könyv szándéka a gondolatébresztés, mert szólni, figyelmeztetni kell arra, hogy óvjuk a fákat, vigyázzunk erdeinkre. A fotók mellett a kötetben lévő szövegek is erre utalnak.

Balla András 1945-ben született, Esztergomban él. A Kertészeti Egyetem kertművészet-tájépítész szakán végzett és máig aktívan dolgozik kertépítő mérnökként. 1975-ben kezdett fényképezni, 1977-ben nyert felvételt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába, majd 1979-ben a Magyar Fotóművészek Szövetségébe és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe is.

A nyolcvanas évekig szekvenciákat és experimentális képeket készített, utána a dokumentációs irányzat felé fordult. 1992-ben Balogh Rudolf-díjat, 2000-ben HUNGART ösztöndíjat, 2006-ban a 15. Esztergomi Fotóművészeti Biennálén különdíjat, 2009-ben a Magyar Fotográfiai Nagydíját kapta meg. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.