„A haza minden előtt”
Március 15-re emlékezünk

„ Magyar történet múzsája,
vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!”

(Petőfi Sándor)

A járványügyi helyzet miatt hozott kormányzati intézkedések miatt idén is, sok más dologgal egyetemben elmaradnak a közösségi megemlékezek, ünnepi események, így a mai napon sem a korábbi módon emlékezünk e jeles napra.

Reméljük, hogy jövőre, a mostani vészterhes időket magunk mögött tudva, a pandémiát minél kevesebb áldozattal legyőzve, fellélegezhetünk, az élet újra visszatérhet a normál kerékvágásba.

A kormány .hu-n az alábbi információkat tették közzé a mai nappal kapcsolatban:

Az 1848/49. évi Forradalom és Szabadságharc Emléknapja
2021. március 15.

Online és kapcsolódó programok 2021. március 13-15. között
Reformkor, forradalom és szabadságharc.
Online tárlatvezetés a Nemzeti Múzeum állandó kiállításában!

Emlékezzünk közösen 1848. március 15-ére, a forradalom napjára és a szabadságharcra, ünnepeljünk együtt a világjárvány idején! A Nemzeti Múzeum online tárlatvezetésre hívja azokat, akik a járványügyi korlátozások betartása mellett is felelevenítenék a reformkor vívmányait, végigkísérnék a forradalmi ifjúságot március 15-e napján, és felidéznék a szabadságharc eseményeit.
A 60 perces, internetkapcsolatot igénylő program ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a honlapon, az egyes időpontokra kattintva lehetséges:

https://mnm.hu/hu/muzeum/hirek/marcius-15-magyar-nemzeti-muzeumban
A nemzeti ünnepek youtube csatornáján (https://www.youtube.com/channel/UCIyc7meXLgW_WIhOMZ8aHKA) ingyenesen elérhető filmek:
Sára Sándor: 80 huszár
Lugossy László: Szirmok, virágok, koszorúk
Jankovics Marcell: János vitéz

Mire is emlékezünk?

Március 15-e, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja.

Ünneppé nyilvánításának módjáról többször is határozott az országgyűlés. Először az 1898. évi V. törvény-ben fogalmazta meg, hogy dönt az 1848. évi törvények megalkotása emlékének ünnepléséről, majd jóval később, az 1927. évi XXXI. törvényben módosították az eredeti, a törvények megalkotását ünneppé nyilvánító akaratot és helyette a hősöket, az eseményeket helyezte középpontba és március tizenötödikét nemzeti ünneppé nyilvánította.

„A magyar nemzet balsorsában, súlyos megpróbáltatásai közepette hálás kegyelettel emlékezik meg az 1848. esztendő március tizenötödikéről. Izzó hazaszeretetükben e napon tettek hitvallást a nemzet dicső fiai az alkotmányos szabadság és jogegyenlőség fenkölt eszméi mellett és szent lelkesedésükkel áthatva az egész nemzetet, az ezeréves hazának az új idők szellemében való fejlődéséhez irányt jelöltek.
E nap szellemében valósultak meg azok a korszakot jelentő törvényhozási alkotások, amelyek az alkotmányos jogokat a nemzet minden osztályára kiterjesztették.
Abból a célból, hogy a nemzet e nap dicső hagyományaiból merítsen hitet, erőt és reményt egy jobb kor bekövetkezéséhez:
A törvényhozás - a nemzet kezdettől fogva önként megnyilvánult közérzületét követve - 1. § március hó tizenötödik napját nemzeti ünneppé nyilvánítja.”

1948-ban, a kommunista rendszer kiépítésének kezdetén az ünnep 100 éves évfordulóján a Magyar Köztársaság elnöke Tildy Zoltán az akkori közjogi méltóságokkal, külföldi vendégekkel még méltón tarthatta meg az ünnepet. Pikáns adaléka a történetnek, hogy a résztvevők között jelen volt Vorosilov marsall is. Ezt követően március 15-e eltűrt ünnep lett, 1951-től pedig újra munkanappá nyilvánították és bár hivatalosan nem lett tiltott ünnep, de a megemlékezőket nem nézték jó szemmel. 1972-ben, 73-ban, 86-ban és 88-ban is a rendőrség oszlatta fel az emlékező egybegyűlteket, ebből két alkalommal meg is gumibotozták az ünneplőket. 1989. óta újra nemzeti ünnep és munkaszüneti nap.

1848. március 15. Esztergomban

A március 13-i, bécsi és a 15-i pesti forradalom híre a dunai gőzhajózás és a főváros közelsége miatt mindössze egy nap alatt eljutott Esztergomba is. Március 16-án a prímási város népe már meg is ünnepelte a 12 pontot.

Március 18-án Pinke István főbíró elnöklete alatt a négy városrész (Esztergom szabad királyi város, Esztergom-Víziváros, vagy érseki város. Szenttamáshegy és Szentgyörgymező) közösen ünnepelte a sajtószabadságot, s úgy határozott, hogy megalakítja a nemzetőrséget. A rendvédelmi testületet önkéntesekből alakították, s minden jelentkezőt felvettek. A négy városrész népe kezdeményezte a közigazgatási egyesítést is, s amíg ez megtörténik, legalább azt kérte, hogy nemzetőrségük egy testületet alkosson.

A négy városrészben összesen 1278 ember jelentkezett nemzetőrnek, ezen belül a szabad királyi város egymaga 840 főt állított ki. Júniusban megtartották a népképviseleti országgyűlési választásokat. Esztergom megye dunáninneni kerületében Zsitvay Józsefet, a párkányiban Varga Benedeket, a városban Besze Jánost választották képviselővé.A megyében 1848 áprilisában hirdették ki a törvényeket, köztük a nemzetőrség létrehozásáról szóló XXII. törvénycikket. A nemzetőrségi törvény vagyoni, illetve értelmiségi cenzushoz kötötte a nemzetőri szolgálatot, ugyanakkor lehetővé tette mindazok felvételét is, akiket a nemzetőrség helyi polgári elöljárói a rend fenntartásában érdekelteknek tartottak.

Esztergom megye nemzetőreinek létszáma április végén 360, augusztus-szeptember fordulóján 5064 fő volt. Szeptemberben a két zászlóaljra, ezen belül hat századra osztott nemzetőrség létszáma 3651, október 20-án 4675 fő volt. A városi nemzetőrség 1848. október 20-án 698 főt számlált. Komárom megyének augusztus-szeptember fordulóján kb. 8000 nemzetőre volt, szeptember 20-án a 2. zászlóalj létszáma 3530 fő volt.

Május 16-án a kormány meghirdette az első tíz honvédzászlóalj szervezését. A tíz zászlóaljat önkéntesekből, a vagyoni cenzus figyelmen kívül hagyásával szervezték meg. Ez a tíz honvédzászlóalj nem a belső rendfenntartásra szolgált, mint az egyes törvényhatóságok nemzetőrségei, hanem reguláris, katonai alkalmazásra szánt alakulatok voltak. A zászlóaljakat az Erdély, a horvát-szlavón területek, illetve a Katonai Határőrvidék nélküli Magyarország területén szervezték. Esztergom, Komárom, Győr és Mosón megyék önkénteseiből, győri központtal szervezték meg az 5. honvédzászlóaljat. Augusztus elején - Budapesten át - a délvidéki hadszíntérre indították, s ezt követően itt szolgált a szabadságharc végéig.

(forrás: sulinet.hu)