Március 6-a a Logopédia európai napja – ez alkalomból kerestük meg Ványi Ágnest, a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetségének főtitkárát és beszélgettünk a logopédia szerepéről, a hazai logopédiai ellátásról, a változó világhoz, igényekhez igazodó új megközelítésekről.

Ezt a napot az Európai Unió logopédusai 2004 óta ünneplik a logopédusokat tömörítő párizsi székhelyű egyesület (CPLOL, Comité Permanent de Liaison des Orthophonistes/Logopèdes de l'Union Européenne) felhívásának szellemében. A közel hetvenezer európai logopédussal 2008 óta mi is együtt ünnepelünk, sikeres eseménysorozatokat szervezünk, hogy a logopédia világát közelebb hozzuk a nyilvánossághoz. Célunk a figyelem ráirányítása a logopédus szakmában felhalmozott tudás, tapasztalat össztársadalmi hasznosságára, hogy nyilvánvalóvá váljon minél több ember – gyermek, fiatal, felnőtt, idősödő, idős, érintett, hozzátartozó, szakember vagy kívülálló érdeklődő – számára, hogy az akadálymentes kommunikáció, a személyiségünket kifejező hang, az érthető, artikulált beszéd, a kommunikációs céloknak megfelelő nyelvhasználat elsajátítható. Szeretnénk, ha megtudnák, a logopédus szakember az, aki szaktudásával, terápiás tapasztalatával hozzásegíthet kommunikációs akadályozottságaink leküzdéséhez, enyhítéséhez, megszüntetéséhez, és ennek köszönhetően esélyt adhat egyéni és társadalmi érvényesülésünkhöz.

Ehhez nyújt segítséget a szakma által felkínált „NYITOTT KAPUK A LOGOPÉDIÁN” elnevezésű program, melynek keretén belül az érdeklődők felvilágosító előadásokat hallgathatnak, érzékenyítő programokon vehetnek részt, belehallgathatnak tudományos konferenciák előadásaiba, beszéd- és nyelvi játékokat tanulhatnak, intézményeket látogathatnak az ország egész területén.
A rendezvények minden évben egy kiemelt szakmai téma köré csoportosulnak – a tavalyi év fókuszában a nyelési rendellenességek álltak, a 2018-as év (CPLOL által javasolt) központi témája az augmentatív és alternatív kommunikáció (AAK). Már ez a két kiragadott terület is jelzi a logopédiai szakma sokszínűségét, illetve hogy igen széles körben, rendkívül sok területen nyújthat segítséget az érintetteknek.

A logopédiát az emberek többsége az óvodához kapcsolja, a logopédusról pedig elsősorban a beszédhibák javítása jut eszünkbe.

Az ellátás természetesen több formában is megvalósulhat: a köznevelés, az egészségügyi ellátás és rehabilitáció, továbbá a magánszektor területén is. Az imént felvetett óvodai és iskolai foglalkozások a kötelező ellátás körébe tartoznak – a feladatokat széles körű és általános hozzáférést biztosítva, jogszabályok által meghatározott módon a Pedagógiai Szakszolgálatok látják el. Ebbe a körbe tartozik a hangképzés, a beszéd, a beszélt és írott nyelvi képesség fejlődési és szerzett zavaraihoz, továbbá a specifikus tanulási zavarokhoz (diszlexia, diszortográfia, diszgráfia, diszkalkulia) kapcsolódó prevenciós, állapotmegismerési és terápiás tevékenység. Tehát a logopédus feladata a beszélt és írott nyelvi zavarok kialakulásának megelőzése -ide sorolható az ellátást igénylő artikulációs problémák kezelése is-, az érintettek aktuális beszéd- és nyelvi állapotának megismerése, vizsgálata, illetve a már kialakult tanulási (olvasási-, írási-helyesírási- és számolási-) zavarok, problémák kezelése. Tulajdonképpen az eredményes és akadálymentes kommunikáció, illetve az egyén érvényesülése szempontjából az ellátás egésze tekinthető megelőző/preventív jellegűnek, mivel a később társadalmi részvétel szempontjából kiemelt jelentőségű.

Kik részesülhetnek logopédiai ellátásban?

A pedagógiai szakszolgálati rendszer keretében működő logopédiai alapellátást azok a 0−23 éves, a köznevelésben nappali rendszerben tanulói jogviszonnyal rendelkező kliensek vehetik igénybe, akik a logopédiai szűrés vagy vizsgálat eredményei alapján erre jogosultak. Az ellátás önkéntes jelentkezés alapján, illetve a probléma kiterjedtségét, súlyát figyelembe véve történik, de meghatározó az ellátandó terület nagysága, a jelentkezők száma és a szakember létszám is.

Mit takar a logopédiai szűrés és hol történik?

Azt hiszem, a szülők és a gyermekek elsősorban az óvodákban megvalósuló kötelező szűrésekkel találkozhatnak, mivel a logopédiai ellátás keretében el kell végezni a harmadik és ötödik életévüket betöltött gyermekek beszéd- és nyelvi fejlettségének feltérképezését. A hároméveskori logopédiai szűrés a nyelvi fejlettségre (beszédértés, beszédkészség), az ötéveskori szűrés elsősorban a beszédartikulációra és az írott nyelvi (írás és olvasás) készültségre irányul. A további logopédiai (szükség esetén egyéb kiegészítő) vizsgálatok eredményeinek függvényében kerül sor a gyermekek ellátására. A szűréseket és a terápiákat, logopédiai fejlesztő foglalkozásokat a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatok logopédusai végzik.

Hogyan, milyen formában valósulnak meg a foglalkozások?

Lehetőség szerint az óvodákban történik az ellátás is, a foglalkozások igazodnak a gyermekek életkori sajátosságaihoz – játékosak, általában kiscsoportban zajlanak (az egészen picik számára szülőcsoportos formák is elérhetők), és az otthoni gyakorlás alkalmanként 15-20 percet vesz igénybe (a gyakoriság természetesen a probléma súlyosságától is függ).

Napjainkban egyre többet hallani a különböző tanulási problémákról, beilleszkedési, magatartási zavarokról. Több szó is esett a prevencióról – az említett szűrésekkel, terápiákkal, vajon minden későbbi probléma kiküszöbölhető?

Sajnos, semmi sem tökéletes – mind a szűrés, mind az erre épülő ellátás rejt magában hibaszázalékot, de pontosan a prevenció, a minél hatékonyabb és korai stádiumban történő felismerés és megelőzés érdekében került sor a jogszabály módosításra is, melynek értelmében az ötévesek kötelező szűrése mellett a 2017/18-as tanévben már a hároméves gyermekek szűrését is el kellett végezni. Kutatási eredmények, felmérések támasztják alá, hogy az ötéves koron túl is egyre szélesebb körben tapasztalható kiejtési problémák önmagukban nem feltétlenül vezetnek tanulási nehézség kialakulásához. A beszédhiba mellett -vagy esetleg anélkül- a gyermekek aktuális teljesítményének, tüneteinek hátterében egyéb, feltáratlan nyelvi jellegű probléma is megbújhat, melynek kezeléséhez, megoldásához több időre vagy a beszédhiba javításán túl egyéb terápiára is szükség lehet. Minél korábban megtörténik az intervenció, prevenció, annál nagyobb eséllyel javítható, módosítható a további fejlődés menete. A nyelvi- és más megismerő funkciók fejlesztését nem lehet elég korán kezdeni – több szakszolgálat már az óvodába lépés előtt -intézményes keretek között akár a bölcsődékben is- ellátja a pici gyermekeket.

Ha az óvodás teljesítménye valamelyik területen eltérést, lemaradást mutat, milyen ellátásban, terápiában részesülhet?

Ha a szűrés és a további vizsgálatok alapján csak enyhébb artikulációs eltérés mutatkozik, a logopédus tanácsadásban részesíti a gyermekek szüleit, ha azonban a probléma komolyabb, logopédiai terápiát javasol. Amennyiben az olvasás-íráskészültség sem megfelelő szintű még, prevenciós foglalkozásokon való részvétel tanácsos – itt komplex készségfejlesztő feladatokkal a kudarcmentes iskolakezdésre próbáljuk felkészíteni az óvodásokat.

A mai gyerekek többsége talán hamarabb ismerkedik meg az okostelefonnal és a táblagéppel, mint a könyvekkel - talán ennek következtében az iskolákban is sokasodnak a problémák… Van-e válasz, megoldás? A kihívásokkal egyidejűleg változnak-e a módszerek, a felkészítés módja, eszközei?

Természetesen észre kell vennünk, hogy a világ valóban nem állhat meg, a változás örök, és a változó világban működő családok mindennapi élete, struktúrája is megváltozott: kevesebb időnk jut egymásra és a meghitt beszélgetésekre, a játék és együttlét sokszor már az esti pihenés idejére tolódik ki, de sajnos, gyakori az is, hogy a teljes család csak a hétvégéket tudja együtt tölteni. Más az élet, más élményeket, más tapasztalatokat szereznek a gyerekek, a világot a korábban megszokottól eltérő módon, más tevékenységeken keresztül ismerik meg, fedezik fel. Ennek a már rövid távon is tapasztalható hátrányait gyakran hangoztatjuk: a gyors ingerekre épülő vizuális kultúra, az info-kommunikációs és mobil eszközök használatának terjedése összefüggésbe hozható például a nyelvi fejlődés, a figyelmi funkciók és a szociális-társas készségek területén jelentkező eltérésekkel. A változások mibenlétét, a felgyorsult fejlődéssel járó előnyöket kevéssé ismerjük még, így elképzelhető az is, hogy ami rövid távon hátrányként jelenik meg, az idővel előnyünkre válik majd. Egyelőre azonban az iskolai beválás kudarcai, a teljesítményelmaradások azt jelzik, hogy a hátrányok leküzdésében nincs igazán előrelépés. Azt hiszem, egyetérthetünk avval, hogy ezekre a változásokra reagálni kell – vagy az eszközeinket, eljárásainkat vagy az elvárásainkat kell módosítanunk. Nézzük például az olvasás tanulását/tanítását - mivel az elvárások, követelmények nagyjából változatlannak tűnnek, sőt inkább emelkednek, az írott nyelv elsajátításához szükséges készségek fejlődését kellene rugalmasabban, a most felnövekvő gyermekek adottságaihoz, érdeklődési köréhez igazodva, új módszerek alkalmazásával, kidolgozásával segíteni. Ilyen inspiráló hatású felkészítést kínálunk például a Hangulatmesékkel is – ez egy óvodások számára készült olvasás-előkészítő módszer, motivációs program, melynek köszönhetően a közös élményeken, mozgáson-beszéden keresztül észrevétlen, indirekt társas-emocionális és nyelvi-kognitív jellegű iskolai előhangolás történik (ez a 2008-ban indult Meixner-olvasástanítási metódushoz illeszthető Mesezene módszer önálló óvodai modulja). A tanulás szempontjából az élményeket kell hangsúlyoznunk, mivel a mélyreható, hosszú távú tudáshoz az élményeken keresztül vezet az út. A program eredményességét a legújabb nyomon követő kutatási adatok is alátámasztják. Budapesten immár több éve „hangulatmesélhetnek” az óvodások, de a foglalkozások az Önök városában is elérhetők már, mivel a tanfolyamot nagy örömünkre két esztergomi logopédus kolléga, Hirczy Bernadett és Rendek Erika is elvégezte, és a módszert mindennapi munkájuk során a maguk és a gyermekek örömére azóta is eredményesen alkalmazzák.